Hogyan működik az MRI?
Mágnesrezonancia, (MR-) vizsgálatok
Működési elv, módszerek
A mágneses magrezonancia fizikai jelenségén alapuló képalkotó
módszer. Nagyon egyszerűen: az erős statikus mágneses térbe (a
Föld mágneses térerősségét 6000-30000-szeresen meghaladó,
0,3-1,5 Tesla erősségű térbe) helyezett hidrogén-atommagok,
azaz protonok, meghatározott frekvenciával rezgő mozgást
végeznek és képesek bizonyos frekvenciájú rádióhullámok
energiájának felvételére (gerjesztés), majd a felvett energia
rádióhullámok formájában történő leadására (relaxatio). A
vizsgálóberendezés erős statikus mágneses terébe helyezett
rádióhullámú energiával gerjesztett emberi test a gerjesztés
megszüntetése után rádióhullámú energiát bocsát ki, ez az ún.
MR-jel, vagy szignál. Az MR-jel intenzitásának mérése, a test
különböző erősségű jelintenzitások pontos térbeli
lokalizációja, valamint a jelintenzitások szürkeségi skálával
történő keresztmetszeti megjelenítése az MR-képalkotás alapja.
(Mindez természetesen rendkívül fejlett számítógépes és
műszaki-technikai hátteret igényel.)
Az MR kivételével gyakorlatilag valamennyi radiológiai
vizsgálat egyetlen fizikai paraméter, például a röntgensugár
elnyelődése (hagyományos radiológiai, CT), mérésén alapul.
Az MR-vizsgálat során (a többi vizsgálómódszertől eltérően)
többféle fizikai paramétert és többféle különböző módszerrel
mérhetünk. Az adott testrészletből érkező MR-jelet
befolyásolja egyebek között a protonsűrűség, a víztartalom, a
protonok molekuláris környezete, a protonok mozgása, áramlása,
stb., de a mérési módok, vizsgáló szekvenciák változtatásával
(különböző mérési idők és mérési elvek) is egészen különböző
karakterű képekhez juthatunk. Ez a magyarázata az
MR-képalkotás rendkívüli változatosságának, az adott klinikai
problémához szabható flexibilitásának és az általa nyújtott
rendkívüli mértékű kontrasztfelbontásnak.
A hagyományos MR-vizsgálatok során a leggyakrabban az ún. spin
echo szekvenciák különböző típusait és az ún. grádiens echo
szekvenciákat alkalmazzuk. A leletekben gyakran emlegetett T1
súlyozott vagy T2 súlyozott felvétel (megjelenésük,
kontrasztviszonyaik jelentősen különbözőek) számos módon
készíthető és nem jelentenek mást, mint hogy a képalkotáshoz a
bonyolult relaxációs folyamatok egyik vagy másik típusát
használjuk fel nagyobb mértékben. Intravénás MR
kontrasztanyagot ma a vizsgálatok mintegy 10-40/-ába
alkalmazunk.
Az MR-vizsgálattal noninvazív módon ábrázolhatunk áramlási
jelenségeket, ereket. Az MR-angiografia (MRA) a
rutingyakorlatban, egyre szélesebb körben kerül alkalmazásra.
A fejlődési fázisban lévő módszerek (MR-spectroszkópia,
funkcionális MR-vizsgálatok, perfuziós és diffúziós képalkotás
stb.) beláthatatlan jövőt ígérnek.
A hatékonyság, diagnosztikus lehetőségek, költség komplex
megközelítésével mind az alacsony térerejű (0,3-0,5 Tesla),
mind a közepes ( 1Tesla), mind a nagy érerejű ( 1,5 Tesla)
mágneseknek megvannak az előnyös és hátrányos tulajdonságai. A
mindennapi gyakorlatban valamennyi típust alkalmazzuk.
Az MRI az agyból tetszőleges síkban 3-5 mm-es szeletet készít,
amelyet kivetít. Akülönböző technikák alkalmazásával az
elváltozások különböző formái mutathatók ki.
|
